Körülbelül tíz évvel ezelőtt az Egyesült Királyság földgázellátásának nagy része az Északi-tengeren található saját tartalékból származott. A századforduló körül az 1,2 milliós GWh (Gigawatt/óra) csúcstermelés óta a kitermelés folyamatosan csökkent, azóta kevesebb mint felére esett vissza.

Mégis honnan származik a Britek fosszilis tüzelőanyaga?

Az Északi-tengeri készletek egyre csak fogynak, és ennek eredményeként sokkal többet importálnak külföldről; ez pedig az ingatag nemzetközi gázpiaccal hozza őket kapcsolatba. Az első számú importőr az Egyesült Királyságban mennyiségi szempontból Norvégia, amely évente mintegy 25,5 milliárd köbméter gázt értékesít a briteknek. Ez kontextusba véve jelenleg körülbelül 43 milliárd köbméternyi termelést jelent. De míg a termelésük évente körülbelül 5%-kal csökken, Norvégia évente mintegy 1% -kal többet exportál és ez azt jelenti, hogy sajnos Norvégiában is fogyóban van a készlet. Ez tényleg sajnálatos, mert a norvégiai gáz lényegesen olcsóbb, mint a távolabbi országokból származó import. A második legnagyobb gázforrása az Angoloknak Katar – aki szintén körülbelül 25 milliárd köbméter gázt szolgáltat nekik, de az ár messze-messze magasabb. Ahol az európai gáz egységre osztva körülbelül 9 dollárba kerül, a Közel-Keletről származó gáz körülbelül 13 dollár. A jövőben a brit lakosság gázköltségei valószínűleg emelkedni kezdenek majd, mivel az európai ellátás megszorul, és a Katarból származó drága gáz veszi át a helyét.

E két nagy halhoz képest más országok a behozatal szempontjából elhalványultak. Nigéria, Trinidad, Jemen, Algéria és az Egyesült Államok alkotják az egyéb importőrök nagy részét, ám viszonylag kis piaci részesedésük miatt elhanyagolható hatással lesznek az árakra. Az Egyesült Királyság nem a katari földgáz egyetlen piaca a világon. Ők a legnagyobb exportőrök a világon, de a növekvő ázsiai piacokról is importálni akarnak majd. A kínálatot ténylegesen minden oldalról megszorítják, ez pedig az árakat növeli. De a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat nem az egyetlen okai növekvő költségeknek, ugyanis egyre kevesebb gázzal rendelkezik az emberiség globálisan.